Úgy gondoltam a harcsa is egy szép hal és említésre méltó

Európai harcsa

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2010. november 29.

Pontosság

ellenőrzött

Európai harcsa
Státusz
Nem veszélyeztetett
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Ostariophysi Rend: Harcsaalakúak (Siluriformes) Család: Harcsafélék (Siluridae) Nem: Silurus Faj: S. glanis
Tudományos név
Silurus glanis Linnaeus, 1758
Szinonimák
Siluris glanis (Linnaeus, 1758) Silurus glanis aralensis (Kessler, 1872) Silurus silurus (Wulff, 1765)
Elterjedés
Az elterjedési területén a piros az őshonos terület, a kék a partmenti brakkvizekben előforduló állománya és a narancs jelzi a telepített állományait.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Európai harcsa témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Európai harcsa témájú médiaállományokat.

Az európai harcsa (Silurus glanis), a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) alrendjébe, a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a harcsafélék (Siluridae) családjába tartozó faj.^[1]

Európa édesvizeinek második legnagyobbra növő hala, a viza után, a magyarországi halfauna nagyra növő ragadozó hala, hiszen két métert is meghaladhatják egyes példányai. Európa közép és keleti területén szinte mindenütt őshonos fajként megtalálható, Magyarországon folyó és állóvizekben is egyaránt gyakori faj. Ázsiában Anatóliában és az Aral-tó vízrendszerében őshonos a faj keleti elterjedési területe eléri Kínát. Telepítéseinek köszönhetően Nyugat-Európában, a Brit-szigeten és a Bajkál-tó vízrendszerében is megtalálható. Gazdasági szempontból jelentős és értékes hal.

Tógazdaságokban is nevelnek, de a kifogott és értékesített európai harcsa jelentős részét a természetes vizek adják. Magyarországon a halászata és a horgászata is azért népszerű, mert jelentős zsákmányt ígér nagyra nőt példányainak köszönhetően. Húsa rendkívül ízletes, zsírban gazdag és szálkamentes ezért a magyar konyha által készített halételek egyik fő alapanyaga.

Elnevezései 

Az európai harcsának egyszerűbb formában harcsának vagy leső harcsának több elnevezése is ismert. Említik még az alábbi változatokat: folyami harcsa, pozsárharcsa, pumaharcsa, sárgaharcsa, tőkésharcsa (tőkék, víz alatti tuskók körül fordul elő, alapszíne világos, de sötéttel márványozott), kövesharcsa vagy köviharcsa (kövezéseken gyakori, fekete színű), sebes harcsa (karcsú testű és fekete színű), szürke harcsa vagy szőke harcsa (világos színű), parasztfaló, kupri, kupak, kuppancs (utóbbi három név a halászok körében az 1–5 kg közötti kisebb példányokat jelöli, nagyobbakra nem mondják)és az egész kicsi példánya a harcsapundra.^[2][3][4]

Előfordulása

Előfordulása Franciaországtól egészen Afganisztánig terjed. Közép- és Kelet-Európában és Ázsia egyes részein (Anatólia északi része, Aral-tó) őshonos. Telepítéseinek köszönhetően Európa nyugati részén így például Angliában és a Bajkál-tó vízrendszerében is megtalálható. Előfordulási területén a folyó és álló vizekben a hegyi patakokon és folyókon kívül majdnem minden domb- és síkvidéki folyóban, azok mellék- és holtágaiban, tavakban, még a brakkvízes tengeröblökben is megtalálható.^[5][6][7]

Magyarországi előfordulása

Kárpát-medence nagyra növő őshonos ragadozó hala, mely Magyarországon megtalálható minden olyan folyóban és állóvízben, ahol előfordulnak mély, gödrös részek, bedőlt fák, kőrakások, elsüllyedt hajók, amelyek árnyékában a ragadozó biztosan rejtőzhet. A Duna-Tisza-csatornából albínó példányai is előkerültek. Fontosabb élőhelyei: a Duna, a Mosoni-Duna, a Rába, a Rábca, a Marcal, az Ipoly, a Zala, a Zala-Somogyi-Határárok, a Sió, a Kapos, a Dráva, a Mura, a Kerka, a Karasica, a Tisza, az Öreg-Túr, a Szamos, a Kraszna, a Bodrog, a Keleti-főcsatorna, a Nyugati-főcsatorna, a Sajó, a Bódva, a Hernád, a Vadász-patak, a Takta, az Eger-patak, a Csincse-patak, a Zagyva, a Hármas-Körös, a Kettős-Körös, a Fekete-Körös, a Fehér-Körös, a Sebes-Körös, a Berettyó, a Maros, a Balaton, a Kis-Balaton, a Fertő, a Velencei-tó, és a Tisza-tó.^[8][9]

Hasonló fajok

A harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe tartozó Magyarországon is megtalálható további harcsafajok egyedei tekinthetőek hasonlatosnak hozzá. Alakját nézve a törpeharcsa és a fekete törpeharcsa hasonlít rá legjobban, de mindkét faj a hát és farokúszó között zsírúszót visel. Ezekkel a fajokkal az összetéveszthetőséget a jelentős méretbeli különbségek szinte lehetetlenné teszik, így csak az európai harcsa növendék példányainál merülhet fel kétely. A további harcsafajok esetében a pettyes harcsa a zsírúszója és a bemetszett farokúszója miatt, az afrikai harcsa jelentősen hosszabb hátúszója miatt különböztethető meg. Továbbá alakra hasonlíthat rá a tőkehalfélék családjába tartozó menyhal, de ez a faj jól megkülönböztethető arról, hogy az állán csupán egyetlen bajuszszálat visel, és kettő hátúszója van.^[8]

Azonosítása határozóképlettel

A halak közeli rokon fajainak azonosításához nagy segítséget jelenthet az adott hal morfológiai tulajdonságainak pontos vizsgálata. Az alábbi táblázat az európai harcsa, a törpeharcsa, a fekete törpeharcsa, a pettyes harcsa és a menyhal határozóképletét tartalmazza.^[10]

Megjelenése

Az európai harcsa súlyának változása növekedésével összhangban.

Teste többi hazai halunktól meglehetősen különbözik. Feje nagy, hát-hasi irányban erősen lapított. Száján a felső ajakon, a szájszeglet közelében 2 hosszú, alul 4 rövidebb bajuszszálat találunk. Szélesre nyíló szájában felül és alul rendkívül sok apró, kissé visszahajló, tűhegyes ránőtt fog helyezkedik el. Szemei kicsik, mégis a tapasztalatok szerint jól lát velük. Törzse rövid, hengeres, izmos farka hosszú és teste pikkelytelen. Színe alkalmazkodik a fenékhez, többnyire fekete, szürke, agyagos áradáskor akár sárga is lehet.^[8]

Életmódja

Többnyire társasan, a fenék közelében él, 5-20 fős csoportokban. Mindig lesből, főként éjjel támadó, rendkívül falánk ragadozó. Kisebb példányai főként hallal, rákokkal, piócákkal, puhatestűekkel táplálkoznak, a nagyobbak vízközelben élő kétéltűeket, emlősöket, vízimadarakat is zsákmányolnak. Rablásai rendszerint nem láthatóak, szürkületkor azonban sokszor hatalmas vízörvényeket keltő forgásaival kelti fel a szemlélődő figyelmét. Ilyenkor, sokszor szinte lassított felvételként mozogva jön a felszínre, gyakran látható a lassan mozgó állat hatalmas feje és teste is.^[8]

Szaporodása 

Az ívással kapcsolatos magatartása érdekes, az ívóhelyen a hím testével körülfonja a nőstény hastájékát és kipréseli belőle az ikrákat, amelyeket nyomban megtermékenyít. Ivadékgondozó faj, az ikrák lerakása után a hím a vízinövényekből álló fészket kb. 3 hétig, az ivadék kikeléséig őrzi. Oxigénigénye alacsony, a vizek szennyezését jól tűri. Hazánkban fogott, hitelesen lejegyzett, eddigi legnagyobb példánya 112 kg, 227 cm.^[8]

Horgászata

Az európai harcsa éjjeli ragadozó hal. Leginkább éjszaka aktív, de az időjárás változása is kihat a kedvére. Nyáron nagy melegben, zivatarok előtt idegessé válik, s ilyenkor mindent felfal ami az útjába kerül. Viharok után már nem mozog. Sötétedés után lehet próbálkozni a horgászatával, ha éjfélig nincs kapás, utána már nem érdemes tovább várakozni.^[11]

Magyarországon a horgászok nemes halként tartják számon az európai harcsát. A 80 centiméter alatti példányai horgászati tilalom alá esnek május 02. - június 15. között. Az év további részében az 50 centiméter feleti példányai foghatóak az adott vízre érvényes mennyiségi korlátozások figyelembe vétele mellett.^[12]

Horgászatának módszerei

Fenekezés

A harcsahorgászat legelterjedtebb módszere a fenekezés. Erre a legalkalmasabb a késő esti-, valamint az éjszakai időszak. Az éjszakai horgászathoz szükséges kellék a lámpa, hiszen eleget kell tenni a horgászrendnek. Legjobban bevált csali a kishal, a pióca, valamint a csokorba fűzött giliszta. Ez a fajta módszer nem lehetséges erős szélben, valamint gyorsan áramló folyóknál sem.

Pergetés 

A legsportszerűbb horgászati mód. Pergetéshez használhatunk támolygó- illetve körforgó villantót. Eredményes lehet a gumihalas horgászat is. A harcsa a jól mozgatott műcsalira is rávág, nemcsak az eleven vagy élettelen csalihalra. A műcsaliknak nincs íze, sem szaga. A műcsali a harcsa figyelmét az általa keltett rezgésekkel vonja magára, s ösztönzi támadásra. A pergetésnél a legjobb eredményeket a "körforgó" villantókkal lehet elérni, mivel ezek erős rezgést idéznek elő a vízben. Április közepétől szeptember végéig kap a harcsa a műcsalira. Tiszta vízben van esélye annak, hogy pergetve harcsát fogjunk , zavaros vízben semmi esélye. A kora hajnali és reggeli órák a legalkalmasabbak a pergetéshez.

Kuttyogatás 

Mártogató horgászmódszer, kereső horgászat.Folyóvizen és állóvizen is egyaránt használhatjuk ezt a technikát. A kuttyogató készülhet fából, fémből és műanyagból. Fő részei: a korong, a szár és a fogantyú. A csónak elengedhetetlen kelléke ennek a horgásztechnikának. A vélemények eltérőek, hogy a hangot, amit a kuttyogató kibocsát mit is idéz elő igazából. Egyesek szerint a lakmározó harcsák hangját utánozza, így felkelti a többi érdeklődését, s elindulnak zsákmányszerzésre. Mások szerint idegesíti a harcsákat ez a hang, s támadásra ösztönzi őket. A harmadik álláspont szerint, pedig azt a hangot utánozza, amikor a harcsa beszippantja áldozatát. Ehhez a horgásztechnikához elengedhetetlen kellék a bot. A bot legyen rugalmas és jó teherbíró.

Források

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat